Sebaj, hát akkor meghalok. Hamarább, mint mások, ez nyilvánvaló. De hiszen mindenki tudja, az élet nem éri meg, hogy végigéljük.
Túl gyakran keresem rossz helyen az életet.
Nincs is annál a napnál komorabb, mint amelyen ráébredünk: mindaz, ami mostanáig fontosnak látszott számunkra, valójában a nullánál is kevesebb.
A világ nem vesz észre, és emlékezni sem fog arra, mit csinálunk itt.
Nem tudtam elaludni aznap éjjel. A fürdőszobai tükörben fürkésztem, vajon megváltozott-e az arcom reggel óta. Kiült már szemem, szám köré a kétség?
A tudomány, meg az analízisek, meg a vallomások... szart se érnek! Az élet olyan nyomorultul egyszerű... olyan szánalmasan egyszerű.
Ha valakitől semmit se várunk, nem is csalódhatunk a végén.
Milyen jogon vettek rám követ, és köptök szemembe?
Azt mondjátok: ”ne menj el”, és mégsem álltok ki mellettem.
"Holnap" - milyen gonosz fogalom! Mily sok reményt ígér az emberi fajnak, amiből aztán semmit nem vált be. (...) Ha már hinni kell, akkor csakis a mai napnak szabad, csak a pillanatnak, nem pedig az ábrándoknak, hogy később ne kelljen keservesen sírni, mindent megbánni.
Amerre nézek, lelki sérülteket látok. Mindenki nyavalyog, mert eldobták, elhagyták, kifosztották. De mind újrakezdi. Megpróbálja ismét. Mert hihetetlen, hogy ezen a tetves bolygón ne lehessen legalább néha-néha boldognak lenni.
Miért beszélek neked az érzéseimről, amikor te sosem mondasz nekem semmit? Olyan, mintha a falba verném a fejem, kivéve, hogy ha a falba verném a fejem, azt legalább abba tudnám hagyni.
Fájdalom az, ha tudod mit nem szabadna érezned,de mégsem tudsz tenni ellene semmit. Fájdalom az, ha szenvedni látod azt, akiért mindent megtennél. Fájdalom az, ha csendben maradsz, pedig kiáltani szeretnél...
Hiányoznak azok az idők, amikor felmentem msn-re, és te egyből írtál... amikor akármeddig fent maradtam éjjel csak hogy veled beszélhessek még...most meg már észre sem veszed, ha fent vagyok
-Nem szeretem. Csak..Nagyon hiányzik, ha meglátom összeszorul a gyomrom, és állandóan rágondolok. Mindenről Ő jut az eszembe.
-Na látod. Szereted.
-De nem.
-Miért nem?
-Mert tudom hogy Ő nem szeret engem. Minek szeressem? Csak nekem fájna.
-Így is fáj..
-De így könnyebb lesz egy napon elengednem."
Mostantól úgy gondolok rád mint egy egyszerű hétköznapi fiúra akit bármikor képes lennék szeretni, de nem te leszel az egyetlen. Nem fogok miattad sírni, és nem fogok rád várni. És észreveszem hogy más fiúk is léteznek. A szívem mélyén még mindig reménykedem, de nekem is szükségem van a boldogságra. Nem fogok miattad mindent veszni hagyni úgy, hogy még csak nem is vagy az enyém. Fáj, és nagyon nehéz, de tovább kell lépnem, és most az egyszer nem miattad, hanem magam miatt..
